A PÁDUAI SZENT ANTAL TEMPLOM TÖRTÉNETE
Pusztavám, alias Ondód temploma az 1818. évi egyház látogatási jegyzőkönyv szerint P. Valerianus móri kapucinus atya lelkipásztorkodása alatt már 1748-ban kezdett épülni a híveknek. Különösen Auersperg Mária Antónia grófnő, Berghe Adolf generális feleségének segítségével és támogatásával a község közepén, egy száraz emelkedett és tűzveszélymentes helyen és 1760. évben készült el. Ezt a kis templomot többször földrengés érte, és egy heves földrengés következtében rommá lett. 1814. évben ezért újból kellett felépíteni ugyanazon a helyen, de nagyobb méretekkel s 1816. évben a vallásalap és a hívek hozzájárulásával, a mai alakjában el is készült, amint Major József főesperes 1816.évben június 5-én a káptalani helynöknek jelentette: ,,a templom olyan állapotban van, hogy misézni lehet”. A templom román stílusban erős római körívvel, bolthajtással és pillérekkel épült. Kezdetben csak benedikálva volt. Vajland Sebő plébános jelenti a püspöknek, hogy a templomot 1818 május 28-án megáldotta. A Canonica Visitatio azonban kötelességévé tette a plébánosnak, hogy a templom felszenteléséről gondoskodjék, és ennek nyomán (Farkas) Imre püspök 1861 május 11-én hírül adja Berghammer Károly prépost-plébánosnak, hogy a templom felszentelését el fogja végezni. A templom kezdetben csak többször meszelve volt, amint Stockinger Pál iszkaszentgyörgyi esperes 1838. évi levelében megemlíti, nem volt sem mennyezet képe, sem más festménye szentképei azonban voltak, de azokat nem a falra akasztották, hanem az ünnep és a nyolcada alatt az oltárra tették nyilvános tiszteletre. Kezdetben a templom nem volt anyaegyház, hanem a móri kapucinusok filiája, Mórról adminisztrálták a veszprémi általános helynöktől kapott joghatóság alapján 1788-ig, ekkor kezdi Kietreiber Lipót első plébános a lelkipásztorkodást. A templom mellett nem volt sem kápolna, sem temető, utóbbit magasabb helyen a mai helyén állították, és 1858-igy a luteránus halottakat is ide temették.
A templom oltárai az épület arányának megfelelően fából készültek, mozdíthatatlanok voltak, ereklyékkel ellátva: a főoltár Páduai Szent Antal, az egyik mellékoltár Szűz Mária, a másik meg Szent József képeivel. Kereszttel, kánontáblával és tiszta oltárterítővel volt díszítve. Az oltárképek mesterei ismeretlenek. A főoltáron van a tabernaculum, benne a szentségi monstrancium és ciborium kulccsal elzárva, a kulcsot gyakori használat folytán a sekrestyében tartják. A tabernaculum előtt egy fémből készült mécs van melyet azonban az alapítványi pénzek devalvációja miatt csak az istentiszteletek alatt égtek. Volt még a templomban egy üvegből készült függőlámpa a templom hajó megvilágítására, azon kívül a 27 darab keményfa pad, 2 térdeplő, s egy faedény a szenteltvíz számára; az evangéliumi oldalon foglalt helyet a szószék a szentlélek galamb képével a sekrestyéből szóló feljárással, mellette állt a keresztkút, alsó része márványból, felső része fából készült. Itt volt a keresztelő rézmedence kúp alakú zárható fedéllel a kereszteléshez szükséges dolgokkal. A templom főbejárata felett erős boltíven feküdt a kórus 9 változatú pedálos orgonával, melyet Reinhart György komáromi orgonaépítő 1817-ben 550 forintért kijavított; a kóruson volt egy szekrény, ahol a különböző hangszereket és kottákat tartották. A kórus felett épült a torony erős szolid falból, s egy harangálvánnyal, rajta a harangok: a 6 mázsás nagyharang Páduai Szent Antal tiszteletre melyet Millasim püspök 1802-ben felszentelt, aztán a 339 fontos Szent Donát tiszteletére Nagy Ignác püspöktől felszentelt (1778-ban) másik harang, a harmadik 105 fontos harangot Koller Ignác veszprémi püspök 1763-ban a Szentháromság tiszteletére szentelte fel és volt még egy 90 fontos lélekharang szent Margit tiszteletre Koller Ignáctól felszentelve. A harangokhoz egy templom kívüli feljáró vezetett, melynek kulcsát a kántor őrizte, ő is harangozott. A sekrestye a szentélyből nyílt be s itt volt az egyházi ruhák és szerek őrzésére szolgáló kettő szekrény, egy keményfából készült gyóntatószék, egy rézedény a kézmosáshoz, s egy-egy tábla a szentmise imádsággal s az alapítványi misékkel. Az egyik szekrényben őrizték a Nepumuki Szent János ereklyéjét Millasim püspöktől, ezt az ereklyét Edmund bécsi püspök 1795-ben hitelesnek elismert, továbbá Páduai Szent Antal ereklyéje ugyancsak Millasim püspök hitelesítése alapján 1797 évről. Ezen ereklyéket az illető szent ünnepén és nyolcada alatt kitették nyilvános tiszteletre.
Az 1845-évi egyházlátogatási jegyzőkönyv szerint lényeges változáson nem ment át a templom, azonban sok tekintetben javításra szorult különösen külső részeiben, belső részeiben az 1838. évi kimeszelés után ,,vidámabb alakot öltött”. A templom ruhaneműje kezd megkopni a hosszas használat következtében. Van elegendő szent edénye – egy kehely Vajland Sebő plébános misézése alkalmával eltűnt – többnyire Kietreiber Lipót első plébános ajándéka (1 ezüst szentségtartó, 2 ezüst kehely). 1869 július hónapban nagy csapás érte a községet: templom, iskola és plébánia leégett. Ez a csapás annyira elkeserítette Berghammer Károly plébánost és majki prépostot, hogy a teljes visszavonulás gondolatával foglalkozott; így panaszkodott Steckli Alajos espereshez írt levelében: ,,…”. A leégett templom hamarosan rendbe jött a vallásalap és a hívek hozzájárulásával, a belső kijavítás azonban lassan ment. Pichler Fried bécsi vállalkozó 1878-ban ajánlatot adott a főoltár kijavítására a tabernaculum, keresztkút rendbehozására 1910 forint összegben, Pauer János káptalani helynöktől engedélyezve, ugyanezen évben Kovács Ignác építőmester 150 forintért kimeszelte, a székesfehérvári káptalan 1879-ben 100 forintot küldött a templom belső felszerelésére. Az újból rendbehozott templomot Steckli Alajos iszkaszentgyörgyi esperes plébános 1879. év szeptember havában megáldotta. A templom festésére csak 1905-ben került sor amikor Lotz Antal pécsi templomfestő 1400 korona összegében vállalta a szentély, a mennyezet szentképekkel való festését, díszítését, színezését, az oldalfalak festését, márványozását, és (Városy) Gyula püspök 1905-ben engedélyezte az összeget a templom pénztárból. Az olajjal vászonra festett keresztutat hazai műiparosok készítették 1040 korona összegben 359/igii sz. E.H. engedéllyel. P. Tomik Bernardin 1912. február 18-án megáldotta és búcsúkkal ellátta.
1914. augusztus havában kisebb mérvű földrengés érte a községet – 100 évvel később az első földrengés után – és a templomot: az oldalfalak és pillérek megrepedtek, a mennyezet vakolata több helyen leszakadt s a kórus boltozata nagyon meggyöngült. A székesfehérvári államépítészeti hivatal (Prohászka) Ottokár püspök közbenjárására a pilléreket gömbvasakkal összehúzta, a mennyezet vakolatát kijavította, s a kórus boltozatát újból építette, a vakolat azonban hull időnként. 1913-ban az óbudai Jópásztor intézet 500 korona összegben fehér selyem damasztból aranysárga selyemmel gazdagon díszített baldachimot készített a templom pénztár terhére. 1928-ban pedig a hívek egy mezőkövesdi casulát ajándékoztak.
Az 1914-1918 évi világháborúban elrekvirált harangok helyére a hívek 5360 pengő összegben 3 új harangot rendeltek Szlezák (László) cégnél: 1 as hangú 500kg súlyút a Szentháromság és Szent Antal képével, egy másikat, c hangút 250 kg súlyban Szent Flórián tiszteletre, a harmadikat pedig f hanggal 110 kg súlyban Mária tiszteletére. Holeksy Ágoston bakonysárkányi esperes- plébános végezte a haragszentelést 1928 március 25-én. 1928-ban Fendt Mátyásné, Kőnig Teréz egy monstranciát ajándékozott a templomnak így most kettő van, a harmadikat Holeksy esperes elvitte a felsődobosi kápolnába . 1936-ban az E.H. 958-as számú rendelettel kettő misézőkelyhet és paténát beszolgáltatta.-1938-ban a vallásalap mint kegyúr az egész templom külsejét cementes kőporral bevakolta. A templom további sorsa a II. világháborúban: a tornyot megfigyelőnek használták s épp ezért össze-vissza lőtték.
(forrás: Historia Domus)
Adminisztrátorok és plébánosok: Kietreiber Lipót 1788–, Csonth Károly 1803–, Borovszky Mihály 1813-, Vajland Sebestyén 1817–, Klauszrigler János 1834–, Berghammer Károly 1850–, Kazay Erazmus 1875–, Bardon István 1909–, Pálos Antal 1947–, Mór látja el 1985–, Bakonysárkány látja el 1986–, Mór látja el 1986–, Major István 1987–, Sörédi András Arnold 1990–, Knipf József Cirill 1991–, Németh Ferenc 1993–, Kristofory Valter 1993–, Hortyi Gábor 2004–, Mór látja el 2007–
